210 éves az iskola

Számos évfordulót hozott a 2021-es és 2022-es év a Királyegyházai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola életébe, melyek közül a legjelentősebb, hogy 210 évvel ezelőtt 1812-ben jegyzik először a történeti írások iskola létrehozását, tanító érkezését a mai község egyik elődjének Magyarszentivánnak a területén. A mai iskola épületének alsó szintje 4 tanteremmel 1966-ban épült meg, az emeletet 1982-ben, tehát 40 évvel ezelőtt adták át ünnepélyes keretek között. Tavaly (2021-ben) volt 10 esztendeje, hogy háromszáz négyzetméterrel bővült az intézmény alapterülete az új szárny hozzáépítésével, amikor az egész épület szigetelése, akadálymentesítése és a nyílászárók kicserélése és a villamoshálózat felújítása is megtörtént egy kistérségi pályázatnak és Királyegyháza Önkormányzatának köszönhetően.

      

„Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.” – írta Sütő András, akinek gondolatával mélyen egyetértve vallom, hogy meg kell becsülnünk a múlt értékeit és erre kell tanítanunk – elsősorban példamutatással – az utánunk következő nemzedéket is. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a lehetőségekhez mérten méltó módon ünnepeljük meg az iskola több mint két évszázados fennállását, mely törekvésemhez Nagy Beáta Királyegyháza polgármestere nyújtott segítséget. Az iskola minden volt és jelenlegi tanulója, dolgozója nevében köszönöm Királyegyháza Önkormányzatának a tablók felújításának, az ajándékok megvásárlásának és a vendéglátásnak a finanszírozását!

      

Bár nagyon a tanév elején voltunk, sikerült a szeptember 3-ai rendezvényre mindent megszervezni, a pedagógusok és a szereplő tanulók már a szünidőben próbáltak, gyakoroltak. A jubileumi alkalomra új, színvonalas logót tervezett iskolánknak Kaczor Péter, mely emblémával már a meghívókat is ékesítettük. A zeneiskolás tanulóinkat Felnagy József, a néptáncosainkat Szűcsné Tóth Réka, a versmondókat és a bábelőadókat Borzáné Petró Krisztina, a hetedik osztályosok táncos előadását pedig Kollár Anita készítette fel. Az iskola főépületében Hollósi Beatrix Mercédesz és segítői, Farkas Edina, Kovács Ildikó és Réti Dalida készítették el az iskola múltjából származó dokumentumokból, fotókból aszínvonalas kiállítást. A digitális fotókból és videókból Kiss Cecilia szerkesztett vetítésre alkalmas anyagot. A hangtechnikát Takács Richárd kezelte, a különböző technikai háttérmunkákban pedig Szabó Zsófia, Badacsonyi Krisztián és a 2020 Kft. dolgozói voltak segítségünkre.

   

Az ünnepségre meghívtuk az iskola volt pedagógusait, tanulóit, dolgozóit és a legközelebbi partnereinket, segítőinket is. Sajnos nem mindenkinek az elérhetőségét tudtuk megszerezni, ezért segítségül hívtuk a világháló adta lehetőségeket is. A regisztrált vendégeinket azután már könnyebben fogjuk elérni, ha legközelebb is szeretnénk hasonló összejövetelt rendezni.

   

Köszönjük, hogy eljöttek és velünk együtt ünnepeltek volt és jelenlegi kollégák, tanulók egyaránt, bízom benne, hogy jó alkalom volt szép emlékek felidézésére és akár a korábban elveszettnek hitt kapcsolatok felfrissítésére, ápolására is.

 

Részlet az ünnepi beszédből: 

"A Baranya megyei Levéltár adataiban fellelhető, hogy éppen 210 évvel ezelőtt, 1812-ben került Magyarszentivánra először tanító Sebők István személyében, az akkori római katolikus egyházközség fenntartásában létrehozott egy tanerős felekezeti iskolában. Ekkor még nem volt külön épület az iskola számára, az csak 1819-ben épült, és a történeti dokumentumokból kiderül, hogy a két közeli település rivalizált az iskola tulajdonlásában, hiszen 1841-ben: Szentiványi Oskola, 1842-ben Szentiványi és Szentgáli Oskola, de 1843-ban már Szent-Gál-Iványi Tanoda néven emlegetik. (…) A folyamatosan emelkedő tanulólétszám miatt 1894-ben osztálytanítói állást is szerveznek, sajnos, neveket nem találtam ebből az időből. Szentgál lakossága 1900-ban külön iskolát épített, erre reagálva Szentiván tornyot épített iskolájára, így akarván kimutatni elsőbbségét. Innen ered tehát a mai napig fennálló elnevezés a „tornyos iskola” épületéről, amely ma részben az iskola használatában álló tornaszobát öltözőkkel, egy alakulóban lévő ifjúsági klubot és a nyugdíjas klub otthonát foglalja magában.

Jelentős fordulatot hozott az időközben egészen összeépült települések életében az 1940-es év, amikor az akkori plébános megbékélési céllal tett javaslata alapján Krisztus Király Plébánia neve után Királyegyháza néven egyesültek.

A három tanerős, három épületben működő intézmény: a szentiváni, szentgáli és gazdaköri iskola 1961-től délelőtti és délutáni tanítással 8 osztályos iskolává fejlődött így szükségessé vált az új iskola építése, mely 1966-ban készült el, és ez a mai iskola központi épületének ma is álló része. Akkor örömmel vették birtokba a 4 tantermet, melyek közül háromban mai napig ugyanazon lambéria mögött egércsaládok nemzedékei nőttek már fel. De abban az épületben is volt már igazgatói iroda, tanári szoba és akkor még könyvtár is.

Ekkor tanítás már csak délelőtt volt, ebben az új épületben tanult a felső tagozat. 1982-ben fejeződött be az emelet ráépítése, akkor igencsak modernnek számító 8 tantermes, új bútorzatú iskola jött létre. 1986-tól Általános Művelődési Központ néven önálló gazdálkodási egységként irányította az intézményt Gajdus Istvánné. Részegységek voltak: az óvoda, az iskola, a napközi, a művelődési otthon, a sportkör és az összevont közművelődési könyvtár. 1993-ig működött körzeti iskolaként, majd 2000 után társulási fenntartásban. Királyegyházán kívül a sumonyi és a gyöngyfai tanulók is idejártak, rövidebb-hosszabb megszakítással a mai napig is tanulóink, majd miután a körjegyzőség, jegyzőség hivatali ügyintézése Szentdénes részéről is itt folyt, örömünkre, mára már a szentdénesi családok, gyerekek is csatlakoztak hozzánk.

2008-ban egy óriási volumenű pályázati forrásból megvalósuló beruházás érdekében mintegy 10 évre feladtuk a függetlenségünket, és az akkori oktatáspolitikai koncepciók alapján tagintézményként integrálódtunk a „SZONEK” néven ismertté vált Szentlőrinci Oktatási Nevelési Központba. Ennek a lépésünknek eredménye, hogy 2011-ben egy felújított, 300 négyzetméterrel megnövelt alapterületű nagyon szép és modern iskolánk lett. Az új külső nyílászáróknak és a szigetelésnek köszönhetően jelentősen csökkentek az energiaköltségek, ami a mai világban méginkább örömteli.

Az újonnan épített szárnyban helyet kapott a jól felszerelt informatika szaktanterem, a nyelvi labor, szerver szoba és a fejlesztő szoba az emeleten. A földszinten pedig a tágas tanári iroda teakonyhával, titkárság és igazgatói iroda.

A felújítás mintegy 100 millió forintos pályázati forrásból történt, amihez az akkor még igencsak nehéz anyagi helyzetben lévő helyi önkormányzat 20 millió forintos támogatást adott annak érdekében, hogy a teljes villamos hálózat is felújításra kerüljön. Ezúton is köszönet érte!

Lehet, hogy nem mindenki tudja, de most elárulom, hogy voltak idők, amikor bizony veszélyben volt a királyegyházai iskola megmaradása. Volt, hogy olyan alacsony volt a tanulói létszám, hogy aggódhattunk, nem zárják-e be az iskolát a fenntartási költségek miatt, volt, hogy az akkori települési vezetők döntése alapján, Sumony és Gyöngyfa úgy döntött másik iskolába – Magyarmecskére és Szentlőrincre – viszi inkább taníttatni gyermekeit. Ma mindannyian hálásak lehetünk az akkori helyi önkormányzatnak, akik úgy döntöttek, hűek maradnak elődeik szemléletéhez, és bármennyibe kerül is, fenn kell tartani az iskolát.

Nehezen viseltük, hogy a nevünk „Szentlőrinci”-vel kezdődött, miközben mi nagyon is királyegyházinak vallottuk magunkat. Amikor 2013-ban úgymond államosították az iskolákat, azaz az addigi fenntartó önkormányzatok helyett központi fenntartás és irányítás alá vonták a Klebelsberg Központ és a Tankerületek létrehozásával, már alig vártuk, hogy a felújítási pályázat fenntartási idejének lejártával, tehát 2016-tal ismét önállóak lehessünk. Három évig küzdöttünk a bürokráciával, miután 2019. szeptember 1-jétől ismét felvehettük a helyi település nevét, és azóta Királyegyházai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola néven működhetünk.

„Csak boldog gyermekekből lehet boldog felnőtt,

Csak boldog felnőttekből lehet boldog ország,

E boldogság kulcsa pedig a pedagógusok kezében van.”

(Kodály Zoltán)

A pedagógiai programunkba foglaltuk, a siker kulcsa: a szakmailag felkészült, toleráns, rugalmas, kitartó és kellően motivált pedagógus, aki önmaga, a saját fizikai valójában, a szellemiségében, a mindennapi tevékenységében, emberi mivoltában példa és így a legnagyobb hatással és felelősséggel bír a nevelési és oktatási folyamatokban, az iskola mindennapi életében. A pedagógus őszinte gyermekszeretete, a helyi társadalommal szembeni nyitottsága, magatartása, értékközvetítése határozza meg a három fél – tanuló, szülő, pedagógus – együttműködésének lehetőségeit. Éppen ezért iskolánkban kiemelten fontos a pedagógusok, valamint a nevelő-oktató munkát közvetlenül és közvetve segítő kollégák megbecsülése, a kötelezően elvárható tevékenységek és azon túlmutató hozzáadott érték tisztelete.

A kisiskola előnyeit élvezve szorgalmazzuk a minél gyakoribb találkozást és párbeszédet a szülőkkel, szem előtt tartjuk a szülők elvárásait és a gyermekek nevelése, oktatása érdekében olyan lehetőségeket igyekszünk teremteni, melyek minél nagyobb mértékben elősegítik a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű családokból érkező tanulóink számára a hátránykompenzációt, hogy biztosítsuk a tanítványaink esélyegyenlőségét a társadalomban.

Meggyőződésünk, a felnőttek – a fenntartók, a pedagógusok és a szülők - közös felelőssége olyan körülményeket teremteni, hogy a tanulók a tanulási tevékenységüket akadálymentesen folytathassák, abban minél több sikerhez jussanak.

Büszkén és örömmel jelenthetem, hogy történelmi jelentőségű tanulólétszámmal 149 fő tanulóval kezdtük az idei tanévet, ami 150 százalékra tehető a négy évvel ezelőtti 98 fős létszámhoz képest.

Az általam ismert évtizedek tapasztalatai alapján megerősítem a beszédem bevezetőjében említetteket, miszerint az iskola története szorosan összefügg a település történetével, éppen ezért nem értenénk egymás nélkül a múltat, és hangsúlyozom, nem építhetjük egymás nélkül a jövőt sem.

Ezért is szeretném itt nagy nyilvánosság előtt köszönetemet kifejezni mindazon támogatásért, melyet Gyöngyfa, Királyegyháza, Sumony és Szentdénes települések önkormányzatai, valamint a civil szervezetek: a Királyegyháza Felvirágoztatásáért Közalapítvány, a Sumonyért Egyesület, a Királyegyházai Polgárőrség és a Nyugdíjas Klub tagjai nyújtanak az iskolai programok megvalósításához együttműködésben, anyagiakban, pénzben vagy akár a tanulók szállításában. Azt gondolom, hogy ez a hozzáállás kiváló minta, példamutatás a tanulóink számára.

Mottónk: „Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt életükben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket. Nagyobb valószínűséggel ragadnak meg új lehetőségeket, keresnek új módszereket, dolgoznak olyan feladatokon, amelyeknek nincs egyértelmű megoldása, és ösztönöznek másokat arra, hogy nehéz problémákon dolgozzanak.” (Csíkszentmihályi Mihály)